Apóka és a póráz

A helyszín egyik belvárosi park. Öreg úr vezetgeti nem éppen öregurasan, hanem éppenséggel nagyon is friss tempóban kutyáját. Azaz, nem is vezeti, hanem maga előtt ereszti. Mégpedig jó nagy eresztékkel: cirka tizenöt méteres a póráz, amelynek végén pedig nem valamely aprócska eb, hanem egy nagyobb termetű kutya szaladgál.

Mígnem egyszer csak megtörténik a baj: a park jókora bokrai közé veti magát a kutya, s a sűrűjében alaposan megkeveredik, majd jókora kanyarokkal-kunkorokkal forgolódva belegubancolódik az ágakba, imigyen kötve hurkokat a pórázra. Látván a bajt, az öregúr – mint a kapást észlelő horgász a botját – megrántja a pórázt. Jó nagy a fogás: feszül a zsinór! Próbálja aztán óvatosabban, jobbra-balra rángatva, ám újra és újra eredménytelen a kísérlet. 

Ekkor már szép számban gyűlnek össze a helyszín körül drukkerek és ellendrukkerek, főleg ifjak személyében. Akadnak, akik kuncognak, mások rosszalló vagy éppen humorosnak szánt megjegyzéseket tesznek.

Aztán megfagy a levegő, senki sem pisszen: egy fiatal srác lép a bokorhoz. Füttyent egyet, majd eltűnik a sűrűben. A levelek takarása miatt csak kevesen látják, amint lehajol a kutyushoz a fiú, megsimogatja a kutya fejét, megragadja a nyakörvet, s egy mozdulattal lekapcsolja a pórázt. kikiált a póráz végét most éppen tétován markolászó apókának:

- Húzza meg a bácsi!

Az öreg nem rest, megrántja a pórázt, s az szépen kicsúszik a bokorból. Csak akkor lepődik meg az idős kutyás úr: semmi sincs a póráz végén. Ekkor azonban előlép a srác a kutyával, odavezeti az öreghez, s visszakattintja a nyakörvet.

- Aztán óvatosabban vezesse a bácsi, fogja rövidebb pórázra hozzá az való – mondja kissé szemrehányólag, de megértő rokonszenvvel a srác, miközben még egyszer megsimogatja a kutyát. 

Az öreg megköszöni a segítséget, aztán hozzáteszi:

- Van még mit tanulom, ez az első kutyám.

- Sebaj, fog az menni, csak gyakorolni kell – válaszol a srác és sietve elindul. Aztán kisvártatva megfordul, visszaint és odakiált. – Nagyon szép a kutyája a bácsinak!

Az öregúr büszkén kihúzza magát, majd gondosan rövidre veszi a pórázt, füttyent egyet a kutyusnak, s peckesen elindulnak…