Zámbó Krisztián álmai útján

Szerelem angyala címmel jelent meg Zámbó Krisztián első, debütáló lemeze 2011-ben. Az énekes már régóta készült a nyilvánosság elé lépni, de édesapja, Zámbó Jimmy korai halála után úgy gondolta, erre az alkalomra még várnia kell. Nem akarta a közvéleménytől azt hallani, hogy ő is hasznot húz édesapja halálából. Nem kíván szülői árnyékban élni, azt szeretné, hogy saját maga lehessen saját dalokkal. Így készült el egy igazi modern pop album, ami alapvetően mi másról szólna, mint a szerelemről.

Krisztián a zene világában nőtt fel, élete e körül forgott. Édesapja nem csak a színpadon, hanem otthon, családjának is szívesen énekelt. Hétéves volt, amikor hangját először hallhattuk édesapja első lemezén, egy duett erejéig. A családfő felfedezte fiában a muzikalitást és szerette volna, ha követi őt az énekesi pályán.

- Zeneiskolai tanulmányokat folytattam, képeztem magam, de dacoltam apuci elképzelésével. Szüleim tudtak rám hatni. Durván lázadó kamasz voltam. Nem kötött le semmi, nem érdekelt senki véleménye, buliztam, benne voltam minden legális baromságban. Ezzel a magatartásommal sok mindent kihagytam az életemből, de nem siránkozom miatta. Ma már sokkal higgadtabb irányban halad az életem.

• Lázadásodat a kamaszkor hozta elő?

- Igen. Gyerekkoromban a szüleimmel szerettem lenni, életem apuról, anyuról, a közös nyaralásokról, élményekről szóltak. Aput gyakran elkísértem a koncertjeire. Kisgyerekként elbűvölt a színpad fénye, pompája, a közönség kifogyhatatlan tapsa. Büszke voltam, hogy mindez az én édesapámnak szól. Én is ilyen életre vágytam. Egy kis időre elkanyarodtam, de most értem meg igazán arra, hogy megvalósítsam gyerekkori álmomat.

• F. E. (2011)